A gumiégetés környezeti hatásai

Az Amerikai Környezetvédelmi Ügynökség 1997-ben egy tanulmányt tett közzé, amelyben részletesen ismerteti, a nyílt színi gumiabroncs égetés környezeti kockázatait. A lakossági kazánokban történő gumiégetés hasonló hatásokkal jár.

A gumiabroncsok égetése közben nagyon sokféle légszennyező anyag kerül a levegőbe, ezek között mutagén és rákkeltő szennyezőanyagok is találhatóak. Milyen szennyezőanyagokkal lehet számolni?

Kis méretű szilárd szennyezőanyagok, közismert nevükön „szálló por”. A szálló por károsítja a légzőszerveket, szív- és érrendszeri megbetegedéseket okozhat, és bizonyítottan nincs olyan alacsony koncentráció amely alatt ne jelentkezne káros hatás.
Ezen túlmenően szén-monoxid, kén-dioxidok, nitrogén monoxidok, mind mérgező vegyületek,amelyek koncentrációját jogszabályok is meghatározzák és egyes településeken mérőműszerek mérik a mennyiségüket a levegőben.

Ezek mellett olyan szennyezőanyagokkal is számolni kell, a policiklikus aromás szénhidrogének, amelyek daganatkeltő hatásúak, a dioxinok és furánok, amelyek nem csak rákkeltő hatásúak, de születési rendellenességet is okozhatnak.

A továbbiakban: benzol, hidrogén-klorid, poliklórozott bifenilek, és számos nehézfém, mint az arzén, a nikkel, a higany, króm, vanádium és cink. A nehézfémek közül több rákkeltő hatású, vagy az idegrendszert károsítja, így okozhatnak viselkedési zavarokat, Iq csökkenést egyebek mellett.

A gumiabroncsok égetése okozhat rövid és hosszú távon is káros egészségügyi hatásokat a környező lakosságnak. Az expozíció, azaz a szennyezőanyagoknak való kitettség ideje és koncentrációja alapján jelentkezhet szem- és bőrirritáció, légzőszervi panaszok (köhögés, nehézlégzés, asztmaroham), idegrendszeri problémák, és daganat. A légszennyező anyagok a magzatot is károsíthatják születési rendellenességeket előidézve.

A gumihulladék égetése közben keletkező látható füstcsóvát mindenképpen kerüljük el, mert itt nagyon magas a szennyezőanyagok koncentrációja, de a káros anyagok a látható füstcsóva feloszlása után is jelen vannak a környező levegőben. A szennyezőanyagok kiülepedhetnek a talajra is, amely a növényeknek keresztül szintén bejuthat az emberi szervezetbe.

A gumigyártás környezeti kockázatai

• keverék készítésénél porszerű anyagok, gőzök jutnak a levegőbe
• hűtővíz és a hűlődaraboknál nagyfokú szennyvíz-kibocsátás
• a gumirétegek egymáshoz tapadásakor az oldószerek a levegőbe jutnak
• nagyfokú zajártalom
• a gumi nem biodegradálható, vagyis nem bomlik le a természetben

Magyarországon a gumiabroncsot átlagosan négy évig használja tulajdonosa. Az elkopott gumiabroncsot szakműhelyekben cserélik le, ahonnan a gumihulladék-begyűjtők pénzért veszik át a használt abroncsokat. A le nem cserélt hasznavehetetlen gumiabroncsot lakossági hulladékudvarba vihetjük, de egyre több településen - pl. a fővárosban - a kopott abroncsokat a lomtalanítás alkalmával is kihelyezhetjük, amelyeket azután gumiabroncs-begyűjtésre szakosodott vállalkozások szállítanak el hasznosításra.

A keletkező hulladékabroncsok 50%-át anyagában kell újrahasznosítani. Az acélradiál abroncsok több mint 20 tömegszázaléka az acél erősítőváz, így az abroncs kb. 30%-át kell új gumiként felhasználni, hiszen az acélt a kohászat anyagában hasznosítja. Az abroncsból különböző aprító eljárásokkal kis szemcseméretű port vagy granulátumot készítenek, ezek finomra őrölt frakciója töltőanyagként kis mennyiségben visszadolgozható nem túl igényes gumitermékekbe, a többiből pedig drága kötőanyagok (poliuretán) hozzáadásával járófelületeket lehet előállítani.

Végül pedig NE FELEDD!

A káros környezeti hatások csökkentésére megoldás az ÚJRAHASZNOSÍTÁS!!